Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.

Szent Márton élete · VII. fejezet

A ligugéi kolostor és az első csoda: a katekumen, aki visszatért az életbe

Mivel Hilarius már áthaladt Rómán, mire ő odaért, Márton a nyomában Poitiers-ba ment. Hilarius végtelen örömmel fogadta, és Márton nem sokkal később kis kolostort alapított a város határában. Hamarosan csatlakozott hozzá egy fiatal katekumen, aki egy ennyire csodált mester vezetése alatt akart megtanulni élni; néhány nap múlva azonban a fiatalember magas lázzal ágynak esett.

Sajnos Mártonnak el kellett utaznia, és három napig távol volt. Amikor visszatért, már holtan találta: a betegség olyan hirtelen jött, hogy a fiatalember úgy távozott, hogy még megkeresztelni sem volt idő. A holttestet a helyiség közepén ravatalozták fel, körülötte a szerzetesek sírva készítették elő a temetést, amikor Márton keservesen zokogva berohant.

Mély belső sugallattól vezetve mindenkit megkért, hogy hagyja el a kis cellát, ahol a test feküdt, belülről bezárta az ajtót, és ráborult az élettelen testvérre. Egy ideig így maradt, buzgón imádkozva, mígnem a lelke mélyén megérezte, hogy Isten ereje működik. Ekkor kissé felemelkedett, és szemét a fiatalember arcára szegezte, bizalommal telve várva imájának és az Úr irgalmának gyümölcsét. Két óra sem telt el, amikor látta, hogy az egész test nagyon lassan mozdulni kezd, a szemhéjak megremegnek, és újra megnyílnak a fényre. Márton mélyen megindultan olyan hangos szóval kezdett hálát adni Istennek, hogy az örömkiáltások betöltötték az egész cellát. Ennek hallatán a szerzetesek, akik kint az ajtónál várakoztak, azonnal berontottak – és szóhoz sem jutottak, amikor élve látták azt, akit holtan hagytak ott!

A ligugéi kolostorban – Európa legrégebbi kolostorában – Márton kétórányi buzgó imája után a kereszteletlenül meghalt fiatal katekumen kinyitja a szemét, és visszatér az életbe, a szerzetesek ámulatára.

Az életbe visszatért fiatalembert azonnal megkeresztelték, és még sok évig élt; közöttünk ő lett Márton csodáinak első élő tanúja. Ő maga szokta elmesélni, mi történt vele, miután elhagyta a testét: a legfőbb Bíró színe elé vezették, és mivel még nem volt megkeresztelve, éppen meghallotta a kemény ítéletet, amely egy komor helyre küldte őt, egy névtelen tömeg közé. Abban a pillanatban azonban két angyal jelentette a Bírónak, hogy ez éppen az a fiatalember, akiért Márton imádkozik. A Bíró parancsára ugyanezek az angyalok visszavitték, átadták Mártonnak, és visszaadták az életnek. Attól a naptól fogva Márton híre mindenfelé elterjedt: azt az embert, akit már addig is mindenki szentnek tartott, ettől kezdve csodatévő hatalmáért is csodálták, és magukhoz az apostolokhoz hasonlították.