Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.
Szent Márton élete · XV. fejezet
A kard elé tartott csupasz nyak a haeduusok földjén
Azt is el akarom mesélni, ami a haeduusok vidékén történt. Miközben Márton egy helyi templomot romboltatott le, pogány parasztok feldühödött csapata rontott rá. Egyikük, aki forrófejűbb volt a többinél, kardot rántott, és egyenesen Mártonnak ment, hogy megölje. Márton egy lépést sem hátrált, hátravetette válláról a köpenyét, és odatartotta neki csupasz nyakát. A férfi egy pillanatig sem habozott lesújtani; de pontosan abban a pillanatban, amikor magasra emelte a karját, hogy lecsapjon a karddal, elvesztette az egyensúlyát, hanyatt vágódott a földön, és megmagyarázhatatlan rémülettel eltelve bocsánatért kezdett könyörögni.
Ehhez nagyon hasonló volt egy másik eset: egy ember nagy késsel akarta leszúrni, miközben ő néhány pogány szobrot tört össze, de abban a pillanatban, amikor bele akarta döfni a pengét, a vas kirepült a kezéből, és nyomtalanul eltűnt.
Legtöbbször azonban, amikor a falusi lakosság meg akarta akadályozni, hogy lerombolja a szentélyeiket, Márton olyan kedvesen és meggyőző erővel beszélt hozzájuk, hogy lefegyverezte a szívüket – és ahogy felnyitotta a szemüket az igazságra, végül maguk a lakosok döntötték le a templomaikat.
A haeduusok területe (pagus Aeduorum) a mai Burgundiában feküdt, Autun városa (az ókori Augustodunum) körül. A haeduusok az egyik legrégebbi és legbüszkébb gall nép voltak, Julius Caesar kora óta híresek, és nagyon mély druida gyökerekkel rendelkeztek.
Nézd meg jól ennek a fejezetnek az utolsó mondatát, amely gyakran elkerüli az olvasó figyelmét: Sulpicius fontosnak tartja tisztázni, hogy a kardokkal és mészároskésekkel (culter) teli feszült pillanatok ellenére Márton „legtöbbször” (plerumque) nem erővel győzte le a falvak ellenállását, hanem türelmes beszélgetéssel és prédikálással, mígnem maguk a lakosok szedték szét a régi oltárokat.