Gépi fordítás, a lektorálás folyamatban. A javításokat szívesen fogadjuk.

Szent Márton élete · XI. fejezet

A leleplezett álvértanú: a bűnöző szelleme az oltár mellett

Térjünk most rá más csodálatra méltó dolgokra, amelyeket Márton püspökként vitt véghez. A várostól nem messze, egészen közel a kolostorhoz volt egy sír, ahová a nép imádkozni szokott járni, abban a meggyőződésben, hogy keresztény vértanúk nyugszanak ott – olyannyira, hogy a korábbi püspökök még oltárt is állíttattak azon a helyen.

Márton azonban nem az az ember volt, aki könnyen hitelt ad a félig elmondott történeteknek. Kérdezgetni kezdte az egyházmegye legidősebb papjait és klerikusait, ki is volt valójában az a vértanú, és mikor halt meg, és bevallotta, hogy nagyon nehezére esik elfogadni egy olyan kultuszt, amelyről a régiek egyetlen megbízható feljegyzést sem hagytak hátra. Egy ideig még azt is kerülte, hogy oda betegye a lábát: mivel nem volt bizonyossága, nem akarta megsérteni az emberek jóhiszeműségét, de azt sem volt hajlandó megtenni, hogy jelenlétével hivatalos fedezetet adjon egy olyan áhítatnak, amely talán nem több babonánál. Mígnem egy nap úgy döntött, hogy elmegy arra a helyre, csupán néhány szerzetes kíséretében.

Megállt a sír előtt, és Istenhez imádkozott: azt kérte tőle, mutassa meg neki, ki van ott eltemetve, és milyen életet élt. Alig fordította balra a fejét, meglátott ott, közvetlenül maga mellett egy sötét, vad külsejű alakot. Márton megparancsolta neki, hogy mondja meg, mi a neve, és mit tett életében. A szellem megmondta a nevét, és mindent bevallott: útonálló rabló volt, akit az elkövetett bűneiért kivégeztek, és csak a tájékozatlan nép puszta tévedéséből tisztelik; a vértanúkhoz az égvilágon semmi köze, mert míg azok Isten dicsőségében vannak, ő ott tölti a büntetését. A legmegdöbbentőbb az, hogy a Mártont kísérő szerzetesek tökéletesen hallották a válaszoló hangot, bár senkit sem láttak.

Márton ekkor elmondta nekik, amit az imént látott, és megparancsolta, hogy az oltárt azonnal távolítsák el arról a helyről; így megszabadította a lakosságot attól, hogy ez a hamis áhítat tovább tévessze meg őket.